Értékelés az első Szupermaratonomról

A verseny előtti beharangozómban négy különböző célt jelöltem meg magamnak (azon túl, hogy egy jó kis edzésnek is szántam a négy napot, aminek kétségkívül meg is felelt), lássuk, mennyire sikerült teljesíteni őket.

1. Tapasztalatok gyűjtése a többnapos versenyekre, elsősorban a Bécs-Budapestre. Mivel teljesen kezdő vagyok ebben a műfajban, nyilvánvaló, hogy rengeteg még a tanulnivalóm. Alapvetően úgy érzem, okosan versenyeztem végig, de a megszerzett rengeteg adatból, és azok feldolgozásából olyan új információkat sikerült gyűjtenem, amikre másképp, más körülmények között nem lett volna lehetőségem. Ebből a szempontból tehát mindenképpen elértem a célomat. Így már sokkal nagyobb biztonsággal tudom majd kidolgozni a stratégiát ősszel a Bécs-Budapestre (320 km) mind a frissítéssel, mind az erőbeosztással, mind a pihenéssel kapcsolatban.

2. Egyenletes, jó tempóban fussak végig. A legrövidebb szakaszt 4:33-as, a közepest 4:37-es, míg a két hosszabbat 4:38-as és 4:39-es nettó átlagtempójú km-ekkel futottam végig. Ennél egyenletesebbre nehezen sikerülhettek volna a napok. :) Az is örvendetes, hogy az egyes szakaszokon belül is jól osztottam be az energiámat, a második napot leszámítva mindig jutott erőm még egy hosszú hajrára (a második napi elfáradásnak is tudom az okát, a tervezettnél jóval melegebb időben nem figyeltem az elektrolitok pótlására). Egy kicsit más megközelítésből: ha összehasonlítom a négy nap összesített eredményeit, akkor a teljes mezőnyben (a 143 célbaérkező között) ha az első napot veszem 100-nak, akkor az egyes napok átlagtempói (egy km-hez szükséges idő) így alakultak: 100, 107, 106, 109. Ha ugyanezt a saját adataimra vetítem: 100, 100, 99, 101. Ez is jól mutatja, hogy milyen egyenletesen sikerült futnom, és mennyivel jobban sikerült rápihennem a következő napra, mint a mezőny átlagfutójának (pedig ezekben a számokban csak a végső célbaérkezők vannak, azokról még nem is beszéltünk, akik úgy elfutották magukat, hogy a verseny feladására kényszerültek). Persze akadtak még néhányan rajtam kívül is (főleg az előttem végzők között), akiknek sikerült jól beosztaniuk az erejüket, azonban ők jóval rutinosabbak, tapasztaltabbak voltak ebben a műfajban.

3. Időeredmény. A minimális célnak 16 órát tűztem ki, de hozzátettem, a 15 órával lennék teljesen elégedett. A végső időm 15:05:55 lett, vagyis nagyjából bejött a várakozásom, az a 6 perc minden bizonnyal meglett volna, ha a hirtelen nyári idő helyett mondjuk csak kellemes tavaszi fogadott volna bennünket. Megmondom őszintén, titkon azért reménykedtem abban, hogy képes leszek egy gyorsabb tempóra (mondjuk 4:20-4:25 közöttire), de sajnos a pulzusom nem engedett többet, különösen az első napon volt magas. A következő szakaszokon aztán napról-napra (ahogy múlt a versenydrukk) egy kicsit nyugodtabban vert már a szívem, akkor azonban már a halmozódó fáradtság miatt nem pöröghettem annyira, mint még az első napon, teljesen frissen.

4. Helyezés. Az első tízbe vágytam, meglett, nem vagyok elégedetlen. 163 induló között abszolút hetediknek lenni, tulajdonképpen büszke lehetek rá. Azonban titkon itt is reménykedtem egy még szebb eredményben. Az idei volt az 5. Balaton Szupermaraton, kikerestem, az egyes években hány futó végzett 15 óra alatt: 0 (2008), 1 (2009), 2 (2010), 3 (2011), 6 (2012). Nem kétséges, hogy messze az idei volt a legkeményebb mezőny. A hat előttem végző futó mind gyorsabb volt nálam (egyértelműen, mind a 4 napon), és okosan is osztották be az erejüket, így nem volt esélyem előrébb végezni. A legnagyobb meglepetést Csika (Rudolf Tamás Becsehelyről, a Kanizsai Futóklub színeiben) okozta, akit Szilveszterkor (szoros versenyben ugyan, de) még legyőztem. Lenyűgöző a fejlődése, nagyon drukkolok neki a továbbiakban is. És innen üzenem, hogy azért készüljön, igyekezni fogok, hogy visszavágjak! :) Én nagyon büszke voltam rá, hogy a két zalai futót csak két fővárosi és három külföldi tudta megelőzni a teljes mezőnyből, nem hoztunk szégyent a megyére. Reálisan és kissé komolyabban: tervszerűbb felkészüléssel és taktikusabb versenyzéssel a következő években egy kicsit talán tudok még fejlődni, legfeljebb olyan 14 óráig tudnék még javítani az időmön. Többet azonban nem, így a leggyorsabb futókkal nem tudnám felvenni a versenyt ezen a távon. A Bécs-Budapesten talán több esélyem lehet egy még fényesebb helyezésre.

A kérdés, ami leginkább izgatott a négy nap során, hogy vajon mennyire tudok regenerálódni 24 órán belül egy ekkora terhelés után, hiszen korábban ilyenre még nem volt tapasztalatom. Összességében nagyon pozitív választ kaptam: átlagosan közel 4 órás, kifejezetten intenzív (savküszöbhöz, másképp fogalmazva a maratoni tempóhoz közeli) terhelés után mentálisan és fizikálisan is szinte teljesen frissen tudtam odaállni a következő napi rajtokhoz. Egy kicsit pontosabban: első napon magam is megdöbbentem, hogy a 154-es átlagpulzus ellenére egy jó masszírozás és néhány óra pihenés után az izmaim szinte teljesen ellazultak, készek voltak az újabb futásra. A közérzetemmel volt egy kisebb probléma, kicsit fájt a fejem, valószínűleg a hirtelen jött meleg miatt, de estére ez is elmúlt. A második napot így gyakorlatilag teljesen regenerálódva kezdtem. Itt már a még hosszabbra nyúlt futás után kevésnek bizonyult a masszírozás: a kritikus pontnak számító vádlik ugyan ellazultak, a combok azonban nem, és másnapra is maradt egy kis izomláz. Ennek ellenére a harmadik napot nagyon szépen, végig pörögve tudtam végigcsinálni. A negyedik napon még inkább érződött már a terhelés, de most is szinte csak a combjaimban, és már viszonylag korán, a 20. km után hullámvölgybe kerültem emiatt. Mint utóbb bebizonyosodott, a hullámvölgy inkább mentális eredetű volt, és szerencsére sikerült belőle kimásznom, így még a verseny utolsó 10 km-re, de kiváltképp az utolsó km-re is bőven maradt még energiám hajrázni, ami nagyon biztató. Mentálisan a napok között semmi gondom nem volt, már esténként mozgáskedvem volt mindig, és minden este el is mentem vagy egy rövid, laza kocogásra, vagy egy hosszabb sétára.

Befejezésképpen álljanak itt a statisztikák, hiszen a Garmin töménytelen adatot rögzített a verseny 15 órája alatt, aki kíváncsi, visszanézheti a pulzus-, tempó-, magassággrafikonokat az egyes napokra lebontva (kattintásra nagyíthatók).