Jól sikerült keszthelyi főpróba a Békéscsaba-Arad előtt

A pálya 4 darab teljesen egyforma, értelemszerűen nagyjából 10 és fél km hosszú körből áll. Nincs túl sok emelkedő, csupán minden kör elején, közepén és végén kellett megmászni egy-egy 10-15 m-es dombocskát, de ezek összeadva és 4-el szorozva azért csak kiadnak 180 m-t, legalábbis a gps órám ennyi szintet mért a teljes távra. Ami miatt viszont kifejezetten nem tartozik a gyors pályák közé a keszthelyi, az a már megszokott kánikula. Amint (jó néhány hónappal az esemény előtt) kihirdetik a verseny pontos időpontját, egészen bátran lehet családi programot tervezni az adott hétvégére, a strandidő garantált lesz hozzá. Legalábbis így volt eddig minden évben, és így volt idén is. A futáshoz nem éppen ideális forróság miatt azonban bőven kárpótolja a futókat a szép pálya és a pazar, európai színvonalú rendezés!

Az volt a tervem, a táv első felét 4:30-as tempóban teljesítem, aztán a második felében ráteszek még egy lapáttal. Az eleje kicsit gyorsabb is lett, így aztán később egy kicsit lassítanom kellett, de végül ráálltam a 4:30-as tempóra. Két km-ként jöttek a frissítőállomások, mindenhol locsoltam magamat és ittam egy-két kortyot, de kellett is a hőség elviseléséhez. Bár a combjaim nem voltak éppen frissek (nincs három napja a legutóbbi igen kemény résztávos edzésnek), de mégis viszonylag könnyedén esett a futás. Nagyjából ugyanígy telt a második kör is, a pulzusom 145-150 között mozgott, bár szép lassan azért emelkedett. 

1:36-nál fejeztem be a második körömet, innentől egy kicsit rákapcsoltam, gondoltam a végére beférhetek 3:10 alá. A tempóm 4:20-nál stabilizálódott, és ezt tartottam egészen a verseny végéig. Mivel a legtöbb futó (mint általában a maratoni versenyeken) éppen fordítva, azaz a táv első felében halad gyorsabban, így nagyon sokakat megelőztem a második szakaszon. Jó érzés volt ilyen lendületesen haladni, bár a végére azért már cseppet sem volt könnyed a dolog, a pulzusom is folyamatosan emelkedett, a végére már bőven 165 fölé. A vége előtt az egyik leggyorsabb magyar női maratonistát, Földingné Nagy Juditot is utolértem (éppen a keszthelyi mólónál), és mintegy fél perccel előtte értem be a célba. Az időm 3:08:53 lett.

Az edzésen túl taktikai próbálgatásra is hasznos volt a futás, felavattam új futócipőmet (először próbáltam ki az Adidas-t, eddig bevált), illetve a frissítést is próbálgattam a jövő hétvégi ultrára.