A szombati napon még Söjtörön voltam, innen indultam 11 óra körül egy 32 km-es edzésre. Tófejre egy kb 50 m-es emelkedőn át visz az út, innen pedig az iskola utcájából egy 3 km-es földesúton keresztül lehet átjutni Szentkozmadombjára. Innen már végig aszfalton haladva Zalatárnokon keresztül egészen Zágorhidáig futottam, itt fordultam meg, és visszafelé ugyanezt az útvonalat követtem egészen Söjtörig. A terep nagyon szép, még ilyen csupasz (hó nélküli télies) állapotában is, rengeteg az apró domb, amikből a teljes edzésre közel 400 m-nyi szint gyűlt össze. Enni csak egy kis szelet csokit ettem féltávnál, inni nem terveztem, de aztán visszafelé a 22. km-nél megálltam a szentkozmadombjai temetőnél, szerencsémre működött a kút, és nagyon finom vize volt (ráadásul nem is volt olyan hideg). Maga a futás az elején igencsak nehezemre esett, de aztán a 10. km környékén magamra találtam, és innen egészen végig könnyedén esett az amúgy nem gyenge tempó, nagyon élveztem a szép napsütést. Az átlagtempó 4:47, az átlagpulzus 143 lett (nettó összidő 2 óra 33 perc), tekintettel a sok emelkedőre és a helyenként szemből támadó szélre, elégedett voltam vele.

 

Kíváncsi voltam, hogyan sikerül kipihenni az edzést másnapra, amikor is Korpával ketten már reggel 8 órakor találkoztunk, és Kiskanizsa felé vettük az irányt, hogy tiszteletünket tegyük a Kanizsai Futóklub által szervezett idei első Yours Truly futáson. A még a szombatinál is hidegebb idő (a változatlanul szépen sütő nap ma már fagypontig sem tudta felmelegíteni a levegőt, hozzá jött még az erősödő szél) ellenére szép létszámban jöttek össze Kanizsáról a futók, örömmel üdvözöltünk mindenkit, aztán indulhatott a futás. A már jól ismert Kiskanizsa-Bajcsa-Fityeháza-Murakeresztúr útvonalon mindenki találhatott magának való távot, a leghosszabbat jelentő két kört (50 km-t) heten választottuk. Pontosabban hatan, Korpa úgy vágott neki reggel, hogy ha nem lesz gond a térdével, akkor lefutja a két kört, ellenkező esetben kiszáll 25-nél. Utóbbi esetre komolyan fel is készült: még az egerszegi benzinkúton felszerelkezett a Nemzeti Sport legfrissebb számával, arra az esetre, ha kell még rám várnia két órát.

 

A Yours Truly természetesen nem verseny, a lényeg a teljesítés, ennek megfelelően mindenki a számára ideális sebességgel tervezte végigfutni a távot. A rajtnál Korpa beragadt egy fél percre, mert később indult csak el a gps órája, de aztán hamar felzárkózott. Öten haladtunk elöl, de az 5. km-nél Koló megfordult (ő mára csak 10 km-t tervezett), maradtunk négyen: Lubics Szilvi, Rudolf Tomi, Korpa és én, mind a négyen az 50-es távon. Szilvi nem állt meg a frissítőknél, mi itt mindig elidőztünk egy-egy percet, így kicsit gyorsabb tempóval tudtunk általában felzárkózni. Így mindvégig egymást kerülgetve haladtunk egészen az utolsó frissítőig, vagyis 42,5 km-ig (itt még mind a négyen teljesen együtt voltunk). Addig az alaptempónk 4:50 körül volt, nekem a 10. km környékén volt egy kényszerpihenőm, ami után csak egy gyorsabb szakasszal tudtam felzárkózni. A futás olyan 38 km-ig nagyon könnyedén esett, szinte végig beszélgettünk, de a harmadik fordító után azért már kezdtem érezni a vádlimat egy kicsit (na meg az ellenszelet is). Az utolsó frissítőtől úgy terveztem, hogy egy kicsit jobban megnyomom a végét: sikerült is, az emelkedők és a szemből fújó szél mellett kifejezetten jónak mondható a 4:13-as átlagtempó és hozzá a 159-es átlagpulzus az utolsó 7,5 km-re. Így a teljes távra 4:38 és 142 lett az átlag (nettó összidő 3 óra 53 perc). Nagyon biztató, hogy az előző napi hosszú futás ellenére minden gond nélkül végigfutottam ma az 50-et, sőt kifejezetten jó erőben voltam még a végén is. Korpa alig maradt el tőlem, az utolsó 7 km-t 4:30 körüli tempóval futotta, mindenképpen dícséretes, hiszen neki ez volt az első ultratávja. A YT különben arra is nagyon jó volt, hogy próbálgassam a frissítést, ezúttal nagyon kevés táplálékot és italt vettem magamhoz menet közben, de elégnek bizonyult, semmi bajom nem volt még a végén sem.

 

 

Amikor ezt a beszámolót fogalmazom, már hétfő délután van, és túl vagyok már a reggeli edzésen, amikor is a 10 km-t teljesen laza izmokkal, 4:28 és 137 átlag mellett sikerült teljesítenem. Vagyis: szinte nyoma sincs a hétvégi 82 km-nek, mintha teljesen kipihenten keltem volna fel hétfőn. Mindez nagy reményekkel tölt el a márciusi Balaton kerülést illetően, reméljük ott is ilyen jól megy majd a regenerálódás.