Kalandozás az olajmezőkre

2012.06.20. 17:21

Még múlt héten beszéltük meg Korpával és Ádámmal, hogy ezen a kedden meglátogatjuk Ádámot magyar otthonában, Bázakerettyén, és ha már ott leszünk, futunk egy jót a környéken. Nagy örömünkre Tamás is tudott csatlakozni a csapathoz, így hat óra után pár perccel nekivághattunk a nagyjából 20 km-esre tervezett távnak.

A képen: Tamás, Ádám, Korpa    

DSCF5851.JPGÁdám volt a kalauzunk, hiszen házigazdaként ő ismeri a környéket. Kb másfél km után (ami egy jó nagy emelkedőt jelentett) bekanyarodtunk az erdőbe, ahol az árnyékon némileg kellemesebb volt a futás, mint a forró aszfalton. Nagyon szép vidéken jártunk, főleg erdőben, de helyenként gyönyörű kilátásunk volt a környékre. Ádámot kivéve vittünk magunkkal vizet, abból időnként kortyolgatva azért elviselhető volt a kánikula. Az 50 percet (nagyjából 10 km-t) elérve Korpa javaslatára futottunk még két percet (eredetileg arról volt szó, itt fordulunk vissza). Aztán két perc után Korpa javasolta, fussunk még két percet, és így tovább :) Így aztán egészen 58 percig jutottunk, de nem bántuk, mert egy hangulatos kis falucskát, Szentmargitfalvát értük el, annak is a főterét, ahol szerencsére egy friss vízű kutat is találtunk. Volt nálunk egy telefon, amire jött egy, a horvát telefondíjakról tájékoztató sms. Mint megnéztük, innen a horvát határ légvonalban mindössze 7 km...

Visszafelé ugyanazon a szép erdei úton mentünk, közben 2-3 helyen megálltunk egy-egy fotó erejéig. Egészen jó tempót diktáltunk a második felében, így végül nettó 1 óra 53 perc alatt teljesítettük a 22,75 km-es távot, benne jó sok emelkedővel. Az egyik olajkút mellett elfutva felvetődött, hogy egykor, a második világháborúban stratégiai jelentőségű terület volt ez a környék az olajkincs okán, sőt, állítólag Hitlernek volt olyan utasítása, hogy Berlin helyett egyenesen Bázakerettye környékére kell összpontosítani a német erőket. Mindenesetre ez a cikk arról tanúskodik, hogy a német haderő (Wehrmacht) olajszükségletének mintegy 80 %-át biztosította a zalai olajmező, így már csöppet sem tűnik túlzásnak a führeri parancs.

A futás után megpihenve Ádám és apukája vendégül láttak bennünk egy italra, megnéztük a szép kertüket, aztán elbúcsúztunk és indultunk haza Egerszegre. Remek kis edzés volt, és túraútvonalnak sem utolsó a környék, amit megismertünk!

További képek (Ádámék udvara, Szentmargitfalva, és a kilátás útközben):

DSCF5849.JPGDSCF5852.JPGDSCF5855.JPGDSCF5854.JPGDSCF5858.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonfuto.blog.hu/api/trackback/id/tr504601061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.