Túl vagyunk a leghosszabb szakasz, a második napi Fonyód és Szigliget közti 52,9 km teljesítésén. Összetettben előre léptem a 7. helyre

info2.JPGNagyon jól sikerült az első és második nap közti pihenés, regenerálódás: már csütörtök este alig éreztem a lábamat, és szinte lett volna kedvem futni egy kicsit :) Persze azért nem futottam, beértem egy kiadós, fél órás sétával Timivel. Péntek reggelre pedig olyannyira frissnek és könnyűnek éreztem a lábamat, amihez korábban 2-3 nap kellett hasonló jellegű maratonok után. Bizakodva várhattam tehát a rajtot Fonyódon. Korán odaértünk, és nem szántam sok időt bemelegítésre, inkább csak nyújtottam sokat. A férfi és női verseny első napi győztesével, Steib Petivel és Kovács Rékával is váltottam pár szót, hiszen személyesen ismerem mindkettőjüket.

Rögtön a rajt után kiderült, amiben azért már a reggeli méréseknél is bizakodtam: a mai napra a tegnapinál némileg nyugodtabb pulzussal vághatok neki. 145 körül stabilizálódott az értéke (szemben a tegnapi 150-el), pedig gyorsabban futottam, 4:30-as és 4:35-ös km-ek között. A rajt különben egyéni indításos volt, azaz az összetett verseny állása szerinti sorrendben szólítottak bennünk a rajtrácshoz (az első helyen állóval kezdték). A szpíker mindenkit külön bemutatott, óriási tömeg volt, tehát remek hangulatban vághattunk neki a hosszú utunknak.

Az első 20 km-en egyenletesen haladtam, az átlagtempóm beállt 4:32-re, az átlagpulzusom 146-ra, élveztem a futást, könnyedén ment, több váltót is utolértem (persze olyan is volt, aki engem előzött). A legviccesebb egy fiúcsapat volt, az erejével már a 7. km-re teljesen elkészült futót (16 km-es szakasza volt) egy autóból kísérték, és fél méterről egy hangosbemondóval üvöltöttek folyamatosan a fülébe: "Meg tudod csinálni! Nincs fájdalom! Felmész a lépcsőn! Nincs fájdalom!" és ehhez hasonlókat... Sajnos hamar hallótávolságon kívülre kerültek, pedig elhallgattam volna még egy darabig, olyan vicces volt :)

Fonyódtól egészen Keresztúrig (18 km-ig) üdülőtelepeken haladtunk, a Balatont alig láttuk, de innentől lakatlan részre értünk, és (Balatonberényt leszámítva) egészen Keszthelyig (kb a 35. km-ig) nádasok, erdők mentén futottunk. Nekem nagyon tetszett ez a rész (már ismertem is korábbi edzéseimből), csak a 76-os útig némi ellenszelünk volt, de jó volt ez így, mert így a táv utolsó harmadára egy kis hátszelet élvezhettünk. A 20. km-től különben egy picit lassítottam, nem voltam még fáradt, csak tekintettel a hosszú távra, nem akartam kockáztatni, hogy idő előtt elsavasodok, vagy bármi más bajom legyen.

Közben két egyéni futót is megelőztem, sőt, Filip Krisztián már csak sétált Keszthelynél. Biztattam ugyan a folytatásra, de nagyon úgy tűnt, hogy az ő versenyének vége. Rudolf Tomi nagyon szépen futott ma is előttem, kanizsai csapattársától, Katz Ruditól kaptam időnként híreket róla, aki biciklivel flangált közöttünk. Rudi nagyon rendes volt, még zsebkendővel is kisegített, ami nekem elfogyott időközben.

A 40. km-t elérve még éreztem magamban erőt egy kis hajrá megindítására, de azért már kezdtem fáradni és a pulzusom is emelkedett, sejthető volt, hogy nem fogom végig bírni. Még a tegnapinál is melegebb volt ma, az aszfalton bőven 20 fok fölött lehetett a hőmérséklet, és a mai szakasz második felében alig-alig volt árnyék a bicikliúton. Nagyon sokat ittam és locsoltam magam a frissítőknél, de mindig nagyon hamar megszáradtam utána, és újra melegem lett. Szóval nekivágtam a hajrának, kb. 5 km-ig bírtam tartani a lendületet, utána egy picit kezdtem lassulni (közben a maratoni részidőm 3:13 volt, ez, és a félmaratoni 1:36 is erősebb a tegnapi időmnél). A györöki golfpályáknál fel kellett másznunk egy hosszú emelkedőn (nem volt meredek, csak kb 20-25 méter volt benne a szint), ez végleg betette a kaput, innentől a hátralévő 6-7 km már csak szenvedés volt. 5 perces km-ekkel haladtam, de már egyáltalán nem esett jól a mozgás, nagyon lassan fogytak a hátralévő méterek is, nemhogy a km-ek. A végére azért csak elértem Szigligetig, itt már csak annyi feladat maradt, hogy fel kellett futnunk a vár közelében elhelyezett célkapuhoz. A szervezők tájékoztatása és a gps-órám mérése szerint egybehangzóan 50 m-t kellett felfelé másznunk, de szerintem mindkettő súlyosan téved, mert én legalább 350 m-nek éreztem :)

A lényeg, hogy valahogy feljutottam, 4 óra 7 perc lett a befutóidőm. A gyúrás után tudtuk megnézni az eredményeket: a tegnapi napon előttem állók közül ketten feladták a versenyt (ahogy várható volt, Krisztián és egy másik magyar fiú), míg a tegnap még közel negyed órával előttem álló két cseh fiú ma közel 20 perccel lassabbak voltak nálam, így az összetettben őket is megelőztem. Így a 11. helyről feljöttem a 7. helyre. Az előttem álló 6 versenyző viszont nagyon gyorsan és nagyon egyenletesen fut, így már nagyon komoly fordulat esetén tudok csak további helyeket előrelépni (azért én meg fogom próbálni, az biztos). Talán egyedül csak a kanizsai Rudolf Tomi van elérhető távolságon belül, de remekül fel van készülve a versenyre, és nagyon okosan osztja be az erejét, ma is rám vert 9 percet.

A 163 induló első 14 helyezettje a második nap után (kattintásra nagyítható):

res2.JPG

Azért az örvendetes, hogy a három külföldi (olasz, litván, szlovén) futót leszámítva csak két budapesti előz meg bennünket, így a magyar futók közül az első négyben két zalai is található! Tomival biztatjuk egymást, reméljük, meg tudjuk tartani ezeket a szép eredményeket egészen Siófokig. Amire még büszke vagyok, hogy jelenleg is ott van a mezőnyben a tavalyi verseny két dobogósa is, a tavalyi második litván előttem fut, a tavalyi harmadik német viszont mögöttem! Tegnap is megelőztem, ma pedig Gyenesdiáson értem utol, de aztán annyira elkészült az erejével, hogy a szüleim Györökön már sétálni látták, és az utolsó szakaszon 6 percet kapott tőlem, pedig én sem közlekedtem már éppen sebesen.

És hogy a címre is visszatérjek: minden nap ráállok a mérlegre este, vacsora után. Szerda este 61-et, az első nap után 60-at, míg ma este már csak 59 kilót mutat. Pedig elhiheti mindenki, olyan étvágyam van, hogy egyfolytában eszek, még futás közben is egy kicsit, hát még utána! Egész délután és este folyamatosan eszem és iszom, főleg szénhidrátot. Az órám mérése szerint különben az első napon 3100, míg ma 3500 kalóriát égettem el futással.

Holnap folytatás Balatonfüredig, egy kicsit könnyebb napnak ígérkezik, hiszen 43,6 km vár ránk.


A bejegyzés trackback címe:

https://maratonfuto.blog.hu/api/trackback/id/tr334321100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2012.03.16. 21:54:49

Kár, hogy pont megkaptátok az idei első igazi meleget, bár ugye más sem nagyon tudott készülni rá itthon. Remélhetőleg hasonlóan jó erőben leszel holnap reggel is és a vége nem lesz ennyire szenvedős, akkor még vasárnapra is marad erő. Holnap szolidarítok veletek, én is közel 40km-t tervezek.