Nem voltak túl merész terveim az idei versenyünkkel kapcsolatban. Egész 2011-ben (az augusztusi 100-as ob-re készülve) egyáltalán nem is végeztem gyorsító munkát, és jelenleg is egy alapozó edzésprogramban vagyok. Az idei két félmaratonom (Nagykanizsán és Kiskanizsán) egyaránt tragikusra sikeredett, ráadásul néhány október eleji kihagyott edzés miatt a verseny hetében igencsak gyengélkedtem az edzéseken is.
 

Az eddigi három Szaggasd az aszfaltot! verseny közül a tavalyit ki kellett hagynom (két nappal a tervezett Bécs-Budapest rajt előtt), az első kettőn viszont sikerült megszereznem a győzelmet a leghosszabb távon (2008-ban 24, míg 2009-ben 21 km-en).
 
Ha minden potenciális ellenfél a félmaratoni távot választja, akkor óriási meccs alakulhatott volna a dobogós helyekért. Számítottunk a két kanizsai gyorsember, Bálint és Koló megjelenésére, valamint úgy hírlett, a szomszéd Vas megyéből is meg fog érkezni a félmaratoni "szakma" két koronázatlan királya, Garami Árpi és Fábrics Gabi. És akkor még ott voltunk az Aszfaltszaggatóktól is ketten, Korpa és én, akik az előbb felsoroltakhoz hasonlóan 1:20-1:22 körüli időre vagyunk képesek papíron. Tehát ez összesen hat futó, akik egymáshoz képest mindannyian 1-2 percen belül futjuk a félmaratont (a sorból egyedül Garami Árpi lóg ki, ő csúcsformában képes 1:16-1:18 körüli eredményre is), izgalmas csata kerekedhetett volna! Csakhogy Fábrics Gabi kisebb formahanyatlás, Koló pedig sérülés miatt a 10 km-es távot választotta, Korpa pedig éppen ellenkezőleg, megduplázta a távot (versenyen kívül két kört, azaz teljes maratont futott). Maradtunk tehát hárman, Árpi, Bálint és én, de még Veszprémből is érkezett egy igazi ász, a rutinos Kasza András személyében.
 
Reggel még igencsak hideg (2-3 fok) volt, azonban a nap szépen sütött, így a levegő folyamatosan melegedett, a rajt idejére már 8-10 fok körül lehetett. Ahogy terveztem, igencsak lassan kezdtem, éppen csak 4 perces tempón belül. A 10 km-es távról 6-7 futó, de a félmaratonról is 4-en előttem voltak. Aztán ahogy haladtunk, tartva az iramot sorban értem utol a sporttársakat, a 10-es távról Binder Tomit, Marx Tamást, a félmaratonról pedig éppen a 4-es km-nél Vojnovits Csabit. Ekkor kerültem a negyedik pozícióba (amit aztán egészen a 19. km-ig őriztem is), a dobogósok nagyon elhúztak az első 3-4 km-en, még láttam őket, olyan 300-400 m-el lehettek előttem. Tartottam a sebességet (3:50-3:55 közötti km-eket), a pulzusom 165 körül mozgott, viszonylag jól esett még a mozgás. A taktikám az volt, hogy a fordítóig tartom ezt a tartalékos üzemmódot, aztán visszafelé (ha még marad erőm) megpróbálok rátenni egy lapáttal.
 
A fordítónál ellenőrizhettem az állást: az élen haladó duó (Kasza András és Garami Árpi) éppen 90, míg a harmadik helyen futó Bálint éppen 60 mp-el volt előttem. Bálint mozgása tűnt egy kicsit darabosabbnak, gondoltam, talán őt még utolérhetem a végéig.
 
A rajt utáni pillanatok
 
Ahogy terveztem, visszafelé 4-esből 5-ösbe kapcsoltam. A pulzusom 170-re emelkedett, de úgy tűnt, jól esik még ez a sebesség (3:45 és 3:50 között), bíztam benne, hogy tudom tartani egy darabig. Visszafelé egy nagyon enyhe lejtése van a pályának, viszont enyhe ellenszelet is kaptunk hozzá, így nagyjából azonos körülmények között futhattunk, mint odafelé. Bálintot folyamatosan láttam, úgy tűnt, közeledik, de csak nagyon lassan. Mire a 14-es km-hez értünk, a különbség 40 mp-re olvadt köztünk. Egy km-rel később pedig már csak 30. Ettől vérszemet kaptam: még egy picit gyorsítottam, hogy ne a legvégén érjem csak utol, mert ki tudja, mit hozna egy éles hajrá. Az első kettőt nem láttam, teljesen le is tettem róla, hogy Árpit vagy Andrást megfogjam.
 
Bálint viszont egyre közelebb került, a 18-as km-nél már csak 10 mp volt köztünk a különbség. Kicsivel a 19-es km előtt értem mellé, váltottunk pár szót, aztán robogtam tovább.
 
És ekkor jött a meglepetés: feltűnt előttem az addig Bálint takarásában futó Árpi, 40 mp volt csak az előnye. Ez még nagyon soknak tűnt, főleg annak fényében, hogy már csak 2 km volt vissza, és Árpi azért nem akárki a szakmában. Aki rendszeresen jár futóversenyekre a környéken, az tudja, hogy Garami úr az egyik leggyorsabb hosszútávfutó: hirtelen nem is tudok visszaidézni egyetlen versenyt sem az utóbbi évekből, amikor környékbeli futótól (mondjuk Zalából vagy Vas megyéből) kikapott volna. Néhányszor már megszorongattuk, de azért mindig ő ért elsőként a célba. Mivel azonban a mozgása nem tűnt valami frissnek, megpróbálkoztam a majdnem lehetetlennek tűnő feladattal, és a nyomába eredtem.
 
Legnagyobb megdöbbenésemre képes voltam még egy lapáttal rátenni az addigi tempóra, és 3:40 alá gyorsulni. És a különbség köztünk szemlátomást olvadt, a 20-as km-nél már csak 20 mp-el járt előttem. Még egy picit rátettem, ekkor már szinte biztos voltam benne, hogy utol fogom érni, már csak abban nem voltam biztos, hogy felveszi-e a versenyt egy gyors hajrára (hiszen egyszer sem nézett hátra, azt is hihettem, hogy csak nem érzékeli az üldöző közeledését). Éppen a boncodföldei bekötő útnál, vagyis a cél előtt 250 m-rel húztam el mellette. Megpróbálta vagy sem: nem tudott már váltani. Én viszont a célegyenest még jobban megnyomtam: Keszi már messziről nevemen szólított a hangosbemondón, ahogy közeledtem. Az időm 1:20:59 lett, Árpi 12 mp-el, Bálint 53 mp-el utánam ért be. Az utolsó km-t 3:26 alatt futottam le.
 
Bár elveszítettem a bagodi veretlenségemet (Kasza András 1:19:08-al nyert), ráadásul 2009-es időmhöz képest 71 mp-et "visszafejlődtem", az előzetes várakozásokhoz képest azonban meglepően jól sikerült a verseny, nagyon is elégedett voltam. Egy kicsit az önbizalmam is helyrebillent ezzel, mert idén valahogy nem akartak összejönni igazán a versenyek (talán csak a sárvári 12 órás váltó volt a kivétel). Arra is büszke lehetek, hogy a kategóriámban két erős Ironman, Gadányi Bálint és Vojnovits Csabi közé állhattam a dobogó tetejére.
 
A nap egyébként tökéletesre sikerült, a rendezés profi volt, szépen sütött a nap, rengeteg embert sikerült egy kis mozgásra csábítani (rekordlétszámú, 240 induló jelentkezett) és mindenki jól érezte magát. Ráadásként még a Holdra is sikerült leszállnunk! :D Sok szép eredmény született, még az egyéni rekordokat is hosszú lenne felsorolni, sportszakmailag talán Korpa különakcióját, a versenyen kívül futott maratoni távot (és a 2:54-es fantasztikus eredményt) emelném ki. És gratulálok mindenkinek, aki önmagához képest tisztességgel teljesítette a választott távot (vagyis minden indulónak)!
 
A Runinternational.eu is részletes és színvonalas tudósítást készített a versenyről, angolul tudóknak mindenképpen ajánlom:
Zalai Hírlap cikk:
 
Ui: muszáj megosztanom egy történetet, egy emléket, amit a verseny második távja, vagyis a visszafelé futott Zalalövő-Bagod szakasz juttatott eszembe. Gyakran járok edzésképpen is a biciklisútra, előfordul, hogy futva indulok Egerszegről, de olyan is van, amikor kocsival megyek. Ilyenkor mindig Bagodon hagyom az autót, elfutok Lövőig és vissza. Így történt egy szép nyári napon is, olyan 3-4 éve lehetett. Felhős idő volt, bizony komoly sansza volt egy nagy zuhénak, dehát egy futónak ez nem akadály, végül is nem cukorból vagyunk. Ahogy Lövőre értem, elkezdett csepegni, és ahogy visszafordultam, már rendesen szakadt. Egész úton visszafelé (50-60 perces táv) ömlött az eső, és én csuromvizesen nyargaltam. Szentgyörgy és Bagod között arra gondoltam, ilyen bolond is csak én lehetek, hogy itt futkosok, mikor más az orrát sem dugná ki a lakásból.
 
És ekkor valószínűtlen dolog történt: megláttam magam előtt egy futót. Messze volt még, de egy kicsit lassabban haladt, így egyre közelebb kerültem hozzá. Ahogy mellé értem, boldogan üdvözöltük egymást, úgy tűnt, mindketten örömmel nyugtáztuk, hogy nem egyedül vagyunk ilyen fanatikusok. Rá is kérdeztem, de ő csak annyit válaszolt mosolyogva, hogy a Bécs-Budapestre készül, nem engedheti meg magának, hogy holmi eső miatt kihagyjon egy edzést... Mint Vele mindig, most is kellemesen beszélgettünk, elkísért egészen a Bagodon váró autómig. Bárcsak újra átélhetném ezt az edzést, bárcsak bőrig ázhatnék még egyszer, és találkozhatnék újra Vele! Feri, remélem láttad a vasárnapi befutómat, és Neked is eszedbe jutott róla az a nyári nap!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://maratonfuto.blog.hu/api/trackback/id/tr683310780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

korpaZASZ · http://korpa.blog.hu/ 2011.10.18. 17:06:28

Gratula. Ez a korral jár, mármint a taktikus versenyzés, előre szóltam a Bálintnak, hogy saját érdekében, ne fussa el, mert nem lesz PB, de így lett a legjobb, te befurakodtál elé, ő meg így is PB- futott.
Az Árpit majd egyszer én is el akarom kapni, csak félő, hogy többet nem fog versenyek után másnap indulni ellenünk, ezek után már:)