Ahogy a beharangozóban már megírtam, idén nem indultam túlzottan vérmes reményekkel a szokásos évzáró versenyen, célom csupán az volt, hogy kihozzam magamból a jelenleg elérhető legjobb időt (ezt 3 órára saccoltam), illetve ezzel folytatni tudjam azt a szép sorozatot, miszerint az eddigi 9 indulásommal mind a 9-szer dobogón végeztem. Nos, a dobogó sikerült, de azért a futásommal nem lehetek maradéktalanul elégedett.

dobogo.PNG

Korpics Attila, Tigyiné Görög Veronika, Németh Gábor,

Dr Lubics Szilvia, Lakatos Roland, Bácskayné Varga Dóra

Pedig előző napon még úgy tűnt, egészen jól sikerült rápihennem a futásra, az utolsó, 6 km-es edzésem kiválóan ment, nyugodt pulzussal és olyan laza izmokkal, hogy alig éreztem a lábaimat. Persze ha nem csak az utolsó napot, hanem mondjuk az utolsó két hetet nézem, akkor már több okom volt az óvatosságra: az edzések jelezték, hogy a formám még ingadozó, a keringésem még nem teljesen stabil, sok múlik azon, jó vagy rossz napot fogok-e ki 31-én.

Elindultunk, a várakozásoknak megfelelően Korpa (Korpics Attila, egerszegi klubtársam) és Gábor (Németh Gábor Vonyarcvashegyről) jöttek mellettem, a maratonisták közül mi hárman voltunk teljesen együtt a mezőny élén. A többi távról még jónéhányan futottak előttünk, de ahogy elkezdődött az emelkedő a TV-torony felé, sorban futottunk el sokak mellett, mire felértünk a toronyhoz, már csak 6-7 futó maradt előttünk. A részidőnk különben nem volt túlságosan erős, a korábbi években kezdtünk már ennél jóval erősebben is. Ehhez képest viszont a pulzusom extrém magas értéket jelzett, máskor 155-160 között szokott verni a szívem percenként az emelkedő mászása közben, most 170-175 között. Nagyjából ebből láttam is, hogy ez a mai nem lehet egy túlságosan jól sikerült verseny. Most már sokadik versenyen jön elő ugyanez a probléma, és egyelőre csak találgatni tudom, mi okozhatja. Ezúttal talán a kissé elhanyagolt bemelegítés is belejátszott, nem tudom. Amúgy a mozgás még könnyedén esett, lazák voltak az izmaim, de a pulzusérték jelezte, hogy előbb-utóbb csúnyán el fogok savasodni, ilyen magas értéket még félmaratonokon sem tudok végig tartani.

Elindultunk lefelé a panorámán, itt meg Attila húzta meg egy kicsit a tempót. Gábor ment vele, és én is, remélve, hogy a lejtőn lefelé megnyugszik kicsit a szívem. Hát, a remélt 150-es érték helyett csak 160-165 közé esett vissza, ez nagyon kevés, egyértelmű volt, hogy baj van. Közben néhány futót még sikerült megelőznünk, ha jól gondoljuk, itt már csak a 10 km-es szám későbbi győztese illetve a 24 km-es szám későbbi győztese (név szerint Paukovits Péter és Takács Dávid) voltak kicsivel előttünk, valamint még ketten a 10-es távról, ők azonban sajnálatos módon a Jánka hegyen eltévedtek. Az Alsóerdőbe érve kénytelen voltam meghozni a döntést, hogy lassítok egy kicsit, különben már a féltávnál nagyon súlyos gondokkal kellett volna szembenéznem. Ezzel némileg normalizálódott a pulzusom, viszont szép fokozatosan eltávolodott tőlem Gábor és Attila.

Következett a Jánkahegy, itt persze már önmagában az emelkedő miatt újra megemelkedett a pulzusom, ráadásul elkezdtem érezni a combjaimat (ez sajnos már várható volt, 6-7 km etxra magas pulzus után). És itt tűnt fel először, hogy talán cipőt sem jól választottam a versenyre. Az Adidas Boost roppant könnyű, kényelmes és puha ugyan, de a talpa simább a többi cipőmnél, így a szemerkélő eső miatt vizes aszfalton folyamatosan csúszkáltam kicsit, különösen az emelkedőkön.

Innentől a célom már csak az lehetett, hogy a saját tempómban végigfussam a maratont, remélve, hogy azért ott leszek valahol a 3 óra környékén a végén. És ezzel megtartsam a harmadik helyemet. A Zrínyi úton itt-ott még láttam Gábort (ő futott elől) és Attilát, Botfán már csak Attilát, innentől kezdve viszont teljesen egyedül futottam. Féltávnál (a bozsoki körforgalomnál) a részidőm 1:28 volt, ez még magában hordozta a 3:00 reményét, a csácsi dombozás azonban nem sikerült túl fényesen (bár tulajdonképpen viszonylag könnyen, csak éppen lassan futottam meg az emelkedőket).

cross.JPG

Ahogy Korpa találóan megjegyezte a képről:

a Csácsi-hegyi kereszttől (kb. 27 km) már minden

maratonista cipelte a maga keresztjét

A hosszú sík átmenet aztán még egészen jól ment, itt már számítottam egy jelentősebb savasodásra, de szerencsére még nem jött, nem túl gyorsan, de azért haladtam tovább.

Egészen a Gógánhegy aljáig. Itt a részidőm alapján 3:02 körüli végeredmény volt jósolható, de a lábaim (főleg a combjaim) fáradtsága alapján mindenképpen számítottam már némi lassulásra, gondoltam, azért 3:05-re beérhetek. Hát nem... Bár nem sétáltam bele a gógánhegyi falba, de valami csigalassúsággal tudtam csak felkapaszkodni, a combjaim teljesen beálltak. Utána hiába jött egy kis lejtő, majd az ebergényi, utolsó emelkedő után hiába volt hátra már csak lejtő és egy kis sík, a lábaim nagyon elnehezedtek, most ütött vissza igazán a verseny eleji 170-es pulzus. Szóval az utolsó 5-6 km-en szinte már csak vánszorogtam. Néha hátra-hátra néztem, jön-e valaki, mert egyetlen célom innen már csak a dobogó megtartása lehetett. Utoljára még a Platán soron is visszanéztem, nem láttam senkit, megnyugodtam, hiszen innen már csak 6-700 méter volt hátra.

Beértem a célba, a teremben megállítottam az órát és jelentkeztem az asztalnál: 3:09:50-es időt regisztráltak. Szinte még levegőt sem vettem, egy pillanatra elfordultam az asztaltól, valakivel váltottam pár szót, és mire visszanéztem, már be is érkezett a 4. helyezett Fehér László Nagykanizsáról (pontosabban Dublin-ból) 3:10:10-es idővel. Azaz csak egy hajszálon (20 mp maratonon tényleg csak egy hajszál) múlt a dobogó, ha még néhány száz métert kellett volna futni, egészen biztosan megelőzött volna Laca, aki sokkal jobban osztotta be az erejét.

Alig néhány perc elteltével sorban érkeztek be a többiek: először Lubics Szilvi új női pályacsúccsal, aztán még jónéhányan kitűnő, 3:30 alatti időkkel.

Nem nagy meglepetésre előttem Attila végzett a második helyen 2:58:45-el. Gratulálok neki, 11 perc már döntő különbségnek nevezhető, ezen a napon egyértelműen jobb volt! Pedig idén mindketten 5700 km-t futottunk (egy kicsivel én futottam többet), ráadásul 10 kg-al könnyebb vagyok, ami nem kis előny a dombos terepen. Más kérdés, hogy Attila biztos nem volt maradéktalanul boldog ezzel a második hellyel, hiszen harmadszor indult a maratoni távon, és bosszantó lehet háromszor is a második helyen végezni, ráadásul úgy, hogy mindig más végzett előtte az élen (2011-Lakatos Roland, 2012-Rudolf Tamás, 2013-Németh Gábor). Talán csak az vigasztalhatja, hogy tavalyelőtthöz és tavalyhoz viszonyítva ezúttal nem kis különbség döntött, hanem több mint 12 perc.

Ennyivel nyert ugyanis Németh Gábor, 2:46:25-ös végeredményével pedig új, hatalmas pályacsúcsot állított fel. Csupán a legnagyobb elismeréssel lehet szólni a teljesítményéről, újoncként számára teljesen ismeretlen pályán, gyakorlatilag mindvégig egyedül futva érte el ezt a pazar rekordot. Vele kapcsolatban csupa pozitívumot lehet csak elmondani: tehetséges, szorgalmasan és keményen edz, még fejlődőképes korban van. Övé a jövő. A korábbi években Attilával néha beszélgettünk arról, hogy mennyire szeretünk versenyezni, de mindketten lassan a negyvenhez közeledünk, és egyetértettünk abban, hogy (maratoni, de főleg félmaratoni távokon) az lenne a természetes, hogy mi ketten megküzdünk mondjuk a 8. helyért, és az előttünk lévő helyeken ifjú titánok osztoznak. Attila többször is kérdezte: "dehát hol vannak a fiatalok?" Törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb feltűnik valaki, akinek gyorsasága kellő szorgalommal is párosul. Hát most tessék, megkaptuk, Gábor az új bajnok, nagyon nehéz lesz akár csak megszorongatnunk őt a következő versenyeken!

Szilveszteri Hegyimaraton Eredmények

Ami engem illet, ez most nem a legjobban sikerült verseny volt, de egyáltalán nem szegte a kedvemet, dolgozok tovább és hiszek benne, hogy ennél sokkal jobban is fogok még futni. A következő alkalom talán a márciusi Balaton Szupermaraton lesz...

Addig is mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

A bejegyzés trackback címe:

http://maratonfuto.blog.hu/api/trackback/id/tr135736165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.