A legutóbbi verseny (Békéscsaba-Arad) óta több mint két hónap telt el, amit szinte végig kemény edzésekkel töltöttünk. A fő cél a novemberi 6 órás országos bajnokságra való felkészülés, ebbe felmérőként kiválóan beleillett az OptiVita versenysorozat 4. állomása, ami Szombathelyen került megrendezésre. Tamással, az edzőmmel a 4 órás számot választottuk.

opti4ora.jpgHatalmas szerencsém volt az időjárással, ha csak egy nappal később érkezik meg a hidegfront, olyan 35-40 fokban versenyezhettünk volna. Így viszont a 10 órás rajt idejére 18-20 fok lehetett, felhős idő volt mindvégig, egyedül az erős (időnként kifejezetten viharos) szél volt zavaró. Tamáson kívül kanizsai csapattársam, Álmos kísért még el, mindketten a frissítésemben segédkeztek, köszönet nekik utólag is.

Az utóbbi hetekben kiválóan mentek az edzések, így joggal bizakodtunk egy szép eredményben. 4:12-es tempó, azaz nagyjából 5:55-ös körök (egy kör a szombathelyi Csónakázó-tó körül hivatalosan 1411 m) voltak tervezve az elejére, és az lett volna a feladatom, hogy minél tovább, lehetőleg a verseny végéig próbáljam tartani ezt a sebességet.

Az elején még könnyedén is esett, bár a pálya talaja (aprókavicsos) és a viharos északi szél miatt azért már itt lehetett érezni, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A tempóra nagyon hamar ráéreztem, néha rásandítottam a pulzusra is, 155 környékén mozgott, inkább fölötte egy kicsivel. A legelső helyen (minden számot tekintve) rajtoltam, de aztán még az első körben hárman is elmentek mellettem, valamennyien a 2 órás számban indultak. Egyiküket azonban igen hamar, már a harmadik körben visszaelőztem (végül mégis ő nyert közülük, korábban nem ismertem, Cser Lászlónak hívják). A másik két fiút jól ismertem korábbi versenyekről, Fábrics Gabi és Gorza Pisti kiváló félmaratoni futók, bár a 2 óra kicsit hosszú nekik. Teljesen együtt mentek majdnem végig, nagy meglepetésemre egy óra után őket is megelőztem, majd nem sokkal a második óra vége előtt (amikor ők már elvileg hajrában voltak), le is köröztem őket.

Az első két órában különben nem sok minden történt, nagyjából tartottam a 4:12 körüli tempót, a pulzusom stabil volt, bár lassan azért kezdett fölfelé kúszni. A mozgásom könnyednek tűnt, a második óra vége felé azért már éreztem, hogy kezdek fáradni, és egyre inkább erőlködnöm kell, hogy tartsam a tempót. Frissítőt elég sűrűn, két körönként (azaz 12 percenként) kaptam, egy kicsit soknak éreztem, mintha nem szívódna fel teljesen. A kilencedik körben egy kicsit szúrt az oldalam, de nem lassultam le tőle (éppen ebben a körben előztem vissza Gabit és Pistit) és egy körön belül el is múlt.

Féltávnál tehát 28,7 km-nél jártam, a második helyezett Soós Pétert már kétszer köröztem (nagyjából 4 km-rel vezettem előtte), aránylag még jól mozogtam, tehát biztatónak tűnt a helyzet. A kérdés csak az volt, meddig bírom ezt a tempót és ezt a pulzust. Nos, nagyjából még egy 20-30 percig ment a dolog, de már éreztem, hogy egyre inkább erőlködnöm kell, és aztán szépen lassan elkezdtem lassulni. Innentől egészen a verseny végéig küzdelmes percek vártak rám, de azért helytálltam. A frissítőket végig folyamatosan kaptam, de a végén már egyáltalán nem kívántam (a vizet leszámítva). Az utolsó két km-en próbáltam volna még egyet hajrázni, az izmaim még engedték is volna, de a gyorsabb tempónál azonnal szúrt az oldalam újra, így a végét sem sikerült erősebben megfutni. Így a hivatalos végeredményem 54,1 km lett (a gps órám 54,4-et mért). Péter végül 47 km körül zárt, így igen fölényesen nyertem a versenyt.

Értékelés

Minden körülményt (hőmérséklet, szél, talaj) figyelembe véve nagyjából reális eredmény született, bár maradt bennem egy kis hiányérzet, az edzésforma alapján úgy érzem, bennem maradt 2-3 km. Több apró oka is van, amiért ez most még nem jött ki, Tamás segítségével gyorsan ki is elemeztünk mindent, sok részletre hívta fel a figyelmemet, amiket legközelebb másképp csinálok majd.

Mindenesetre bőven akadt pozitívum is, amiknek joggal örülhetek:

  • Sokáig úgy nézett ki, "mellékesen" összejöhet egy új maratoni rekord is, bár különösebben nem foglalkoztam ezzel. Végül azonban kicsúsztam belőle, mivel a harmadik óra végére már lelassultam. A 42,2 km-t így 3:02-nél léptem át, ami ezen a talajon erős időnek számít.
  • Sikerült viszont egy másik egyéni rekordot megjavítani, méghozzá az 50 km-es időmet! Az eddigi csúcsom 3:40 volt, ezen most két percet faragtam.
  • A maratoni versenyeken általában 159-162 között van az átlagpulzusom, most kereken 160-at átlagoltam. Nagyon örvendetes, hogy 3 óra helyett most 4 órán keresztül képes voltam tartani ezt az átlagot, pedig ugyanúgy 30-35 km (nagyjából 2-2,5 óra) környékén jött a holtpont, mint a maratonokon. Ez jelzi, hogy azért fejben is erős maradtam végig.
  • És a legnagyobb öröm, hogy mindezek ellenére alig van izomlázam, sokkal kevésbé viselt meg a futás, mint egy-egy maxra futott maratoni verseny szokott! Egyértelmű tehát, hogy jó irányba haladok, sokat fejlődtem az utóbbi hónapokban, egyre jobban bírom a hosszú távokat, és ha sikerül tanulni a most előjött tapasztalatokból is, akkor még előrébb léphetek majd.

10 körönként mértem átlagokat, ezeken belül így alakult a tempó és a pulzus:
1. 4:10 és 159
2. 4:13 és 162
3. 4:30 és 160
4. 4:48 és 160

Képek a versenyről (készítette őket: Vránics Álmos)

A bejegyzés trackback címe:

http://maratonfuto.blog.hu/api/trackback/id/tr695455947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.