Kedves kanizsai ismerősömmel, Lubics Szilvivel (akinek a neve a tavalyi Spartathlon győzelme kapcsán ma már bizonyára nagyon sokak számára szintén ismerős) évek óta rendszeresen tartunk közös edzéseket. Mivel mindketten ultratávokra készülünk, a 40 km fölötti edzésekhez kissé nehéz edzőpartnereket találni, mondjuk úgy, hogy általában nem tolonganak a jelentkezők :) A legtöbbször így egyedül edzek, amihez már hozzászoktam, de mindig örülök, amikor Szilvi jelentkezik, és meg tudjuk szervezni, hogy a Kanizsa-Egerszeg távolság ellenére közösen fussuk le a hosszú, általában maratoni távot.

 
Így történt múlt héten is, amikor is a vasárnapi napot néztük ki mindketten a hosszú edzés időpontjának. Eddig mindig Szilvi szokott eljönni Egerszegre, és általában a szilveszteri útvonalat (vagy annak kicsit hosszabb változatát) futottuk, merthogy Kanizsa környékén nincsenek olyan nagy dombok, és a Spartathlon miatt Szilvi szeret dombos terepen edzeni. Tavaly azonban egyszer említette nekem, hogy a környékükön is sikerült felfedezni egy igencsak szintes terepet, így most kaptam az alkalmon és felajánlottam, hogy elmennék én Kanizsára, hadd nézzem meg azokat a dombokat a saját szememmel is. Szilvi beleegyezett.
 
Így már reggel negyed hétkor útra keltem, aztán negyed nyolckor már indulhattunk is Szilviék palini háza elől. Úgy volt, hogy esetleg Koló is velünk tart, de vagy közbejött neki valami, vagy inába szállt a bátorsága a hosszú távtól :) Abban maradtunk, hogy pont maratoni távot futunk, vagyis elindulunk a dombok felé, megyünk egészen 21,1 km-ig, és ott majd visszafordulunk.
 
Átkeltünk az autópálya felé vezető úton, és Zsigárdimajor felé indultunk. A hőmérséklet nulla fok körül, kellemes volt a futás (és 5:10 körüli a tempó). Homokkomárom következett, itt már a 8. km-nél tartottunk, és szinte teljesen sík volt a terep, mondtam is Szilvinek, hogy hiányolom a dombokat. Megnyugtatott, hogy ne aggódjak, jönnek majd. És jöttek is: innentől a kék túristajelzésen mindig nyugat felé haladva futottunk, hegyre fel, hegyről le, hegyre fel, hegyről le, stb... Végig erdőben, egy lélekkel nem találkoztunk. Az emelkedők között akadtak nagyon durván meredekek is, ahol próbáltam tartani a futómozgást, ami sikerült is ugyan, de csak 11-12 perc/km körüli tempóval. Szilvi a nagyon meredek részeken sétált, neki az edzésprogramja ezt így írja elő. A lefeléken sem tudtunk gyorsan haladni, mert hiába lejtettek meredeken, de a talajviszonyok miatt általában csak botorkálva tudtunk lefelé ereszkedni. Az időjárás elég kiszámíthatatlan volt: bár a hőmérséklet egy kicsit emelkedett, de az egyik pillanatban sűrű hóesés és erős szél, fél óra múlva pedig tiszta napsütés mellett haladtunk.
 
A 20. km körül elértünk egy műutat, és a fordulóig hátralévő bő km-t ezen tettük meg. A visszafelé is izgalmas volt, ugyanúgy élveztem a szép erdei tájat, mint odafelé. Egy helyen egyszer el is veszítettük egymást, mert megálltam egy fél percre cipőfűzőt kötni, mondtam Szilvinek, menjen addig nyugodtan, majd utolérem. Igen ám, de egy rövid szakaszon a kijelölt út mellett futottam, és elfutottam Szilvi mellett, mert ő közben megállt engem megvárni. Mire visszakeveredtem a helyes útra, nem láttam sehol, így szélsebesen futottam előre (ráadásul egy jó hosszú emelkedőn), hogy minél hamarabb utolérjem. Csak 4-5 perc múlva esett le, hogy valahol elkerülhettem, ekkor fordultam vissza. Telefon nem volt nálam, így aggódott értem, hogy elvesztem, de szerencsére aztán megtaláltuk egymást.
 
Mire visszaértünk Kanizsára, éppen delet harangoztak, így közel bruttó 5 órás volt az edzés, bár ténylegesen csak olyan négy és fél órát futhattunk. Otthon a számítógépen láttam csak, hogy 1070 m-t mért a Garmin emelkedőnek, ami majdnem másfélszerese a szilveszteri maratoni szintkülönbségének! Ráadásul ezt a középső 26 km-re sűrítve, koncentrált adagban kapja az ember. Átlagpulzusra 133 jött ki (bár elég nagy szórással a sok emelkedő-lejtő miatt), mindenképpen egy hasznos aerob edzés volt, ráadásul nagyon szép helyen, örülök, hogy elmentem!
 

A bejegyzés trackback címe:

http://maratonfuto.blog.hu/api/trackback/id/tr393574107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.